Indulás az első edzésre

0
342
views
https://pixabay.com/en/people-standing-waiting-backpack-2564314/

Kedd este is dolgoztam, de a nagy dátum közeledtével egyre jobban izgultam, mondhatni “vizsgalázban” égtem. Számtalanszor próbáltam visszavonulót fújni és kifogást keresni, miért is ne menjek. De nem lepett meg, ilyen helyzetben sokszor fülem-farkam behúzva menekültem vissza az odúmba.
De ezúttal eldöntöttem: nem engedhetem meg ezt magamnak…

Ha esek, essek méltósággal és azzal a tudattal, hogy tényleg megpróbáltam.

Este mindent lefixáltam Karával, átbeszéltük újra a kérdéseket. Ez egy picit megnyugtatott. Egészen addig kitartott, amíg haza értem és be kellett pakolnom. Akkor jött hogy mit vigyek? Fogok fázni? Azt mondta harisnyában melegem lesz… De hát a mérkőzéseken fáztam… Végül, megelégelve a saját magammal folytatott vitát, fogtam előkaptam a sport táskám és az összes feltételezhetően jó ruhadarabot belevágtam. ” Így csak nem lövök bakot…” Aztán eszembe jutott a nadrág kérdése. Képen láttam milyen nadrágot fogok kapni, csak pechemre még életemben nem volt rajtam, a meccseken meg a képeken meg ez lett volna az utolsó, amit eszembe jut bámulni, így nem tudtam, mi jön fölé, mi jön alá. Google-s segítséget kellett kérnem a kérdés megválaszolására. Ekkor láttam először, hogy miből is áll egy játékos TELJES felszerelése.

“Izgalmas lesz” böktem ki végül. Ezt mind össze szedni… Mint egy MMORPG-nél, mikor még kis kezdő vagy és meglátod, hány slotot kell megtölteni…

Nem mertem szinte senkinek mondani, minek fogok nekifutni, azon kevesek akik mégis, nekik is csak annyit említettem, hogy korcsolyázni fogok. Mert ki tudja, még én se voltam biztos abban, hogy bottal fogok korongot vezetni. Először menjen a korizás, utána jöhet a többi. Nem akartam elkövetni azt a hibát, hogy beharangozom és elbukok. Nem akartam csalódást okozni. Főleg magamnak. Sok mindenbe kezdtem korábban, amit abbahagytam, nincs szükségem egy újabb tételre erre a listára. Ezért eldöntöttem, ha ezt most elkezdem, komolyan veszem és végig csinálom.

Gondosan mindent előkészítettem a reggeli indulásra, megnéztem hánykor érdemes indulni, majd ledőltem, hogy reggel 5-kor fel tudjak ébredni. Annyira koncentráltam az indulásra,hogy sokáig álmatlanul forgolódtam.

Aztán a reggeli készülődés közben vettem észre, hogy már rég el kellett volna indulnom.Elkéstem.

Ekkor ébredtem fel, rögtön a telefonomra vetettem magam, de még volt 10 percem az vekkerig. Nem feküdtem vissza, inkább kimásztam az ágyból. Sokat könnyített a dolgomon, hogy a “jófej” énem előkészítette a dolgokat, így csak a kötelező körök maradtak. Indulás után rögtön célba vettem az utca túloldalán lévő pékséget, elvégre hiába van korán, egy ilyen testmozgáshoz fog kelleni az energia.

Az út gyorsan telt, elvégre fél hatkor még nincs nagy forgalom. A villamosra várva egy idősebb úron akadt meg a szemem, aki Nashville-s pulóverben várta a szerelvényt. Vicces, hogy eddig egy ilyet se láttam, most meg pont ezen a reggelen igen.
Azon az útvonalon mentem, amelyiken utoljára meccsre tartottam. Csak, hogy az érzés is hasonló legyen, beraktam az iPodomról a 30 Second On the Marstól a Walk on Water-t. Aki nem ismerné:

Végighaladtam a vörös téglás irodaházak között, az üres parkolókon át. Az út felénél járhattam, mikor felcsillantak a csupasz fák ágai mögött a csarnok tüskéi. Így szinte éjszakai sötétben, gyönyörűen festett.
Követtem egy sport táskás fazont, abban bízva, hogy ő is odatart, ahova én. És csodák csodájára: Meglett az a drága rámpa! Így utólag röhejes, hogy ettől féltem, hogy ezt nem találom meg… Ebbe vakon is belebotlottam volna…

Az aula hatalmas volt, a túlsó végében, viszonylag széles recepcióval, két koordinátor üldögélt benne, mögöttük a falon különböző csapatok mezei voltak bekeretezve. Balra biztonsági ember őrizte a kaput. Szinte éreztem, hogy lekonyultak a füleim a gyanakvó nézésétől. “És itt kell még várnom húsz percig…” Jobb híján felfedező útra indultam az aulában.
Hat óra húszkor egy kisebb társaság érkezett, már messziről kiszúrtam, hogy ÓRIÁSI sport táskákat húznak maguk után, aminek a tetején ott voltak a hoki ütők. No lám, ők is edzésre jönnek! Átvettek két kulcsot a recepción, majd meglepetésemre felém fordultak:

Edzésre jöttél?

– Öhm, igen, de amire én jöttem az hétkor kezdődik. – feleltem kissé bátortalanul.
– Akkor hozzánk jöttél! Gyere, majd szólunk Karának.
Becsatlakoztam hozzájuk és együtt mentünk a kapun át a labirintusba.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..