A világ végére (is) és tovább !

0
245
views
Pexels / Pixabay

Az edzés meglepő hatással volt a napom további részére, teljesen bepörgetett. Talán, ahhoz is van köze, hogy úgy fest a félelmeim alaptalannak tűnnek. Madarat lehetett velem volna fogatni, mert azt éreztem megtettem az első lépést és nem fogok megállni.

Ez egy új kezdet, egy új esély.

De nem kürtöltem világgá, az a nagyon kevés ember tudott róla továbbra is.
Egy kicsit fel akartam pörgetni a motivációm, ezért eldöntöttem: hiába nagy a rizikó, megszerzem a felszerelést. De ehhez kellett egy apróság, a méreteim.

Célba vettem a Nyugatinál az óriás Decathlont. Pechemre mindent tartottak, csak hokis felszerelést nem. Végül csak egy aláöltözőt vettem onnan. Máté említette a Marczi Skatet, ami kicsit messzebb van. Utána néztem, lemondóan sóhajtottam, mert macerásnak gondoltam innen oda kijutni. (Mivel a metró már nem járt oda ki, ide meg oda átszállás,  stb.)
Már-már úgy voltam vele, ez áttevődik holanpra. El is indultam az utcán, hogy elcsípjem a metrót, amikor hirtelen megtorpantam.

Akarom ezt? Akarom ezt annyira, hogy legyőzve a saját lustaságom ma menjek el? Ér nekem annyit?

A lábam magától indult el a buszmegálló irányába. Közben üzenet érkezett Steeltől, a zenésztársamtól. Ő azon kevesek egyike, aki tényleg ismer és képben van. Felhívtam, hogy váltsunk pár szót. Kiderült, hogy pont ráér, ezért hirtelen ötletként megkérdeztem eljön-e velem felszerelést nézni. Szerencsémre igent mondott, így nem sokkal később becsatlakozott. Az odajutás kalandos volt, mivel félrenéztük a címet és kiderült, az az utca sokkal hoszabb annál, minthogy ezt a kis tévedést le lehessen sétálni. A belső udvaron kicsit barangoltunk, mikor megakadt a szemem a hatalmas csillogó Bauer feliraton.

Megvan!

Visszafojtott lélegzettel léptem be a boltba. A hely minden négyzetcentiméterét a hoki világa uralta, hatalmas plakátok voltak körbe a falakon, alattuk gondosan elrendezett akasztókon, a különféle felszerelések. A köztes polcokon tornyosultak a korcsolyák, és persze a kedvencem: a kapus sisakok. Olyan érzéssel töltött el a hely, mint aki hazaérkezett.
Az eladó szinte rögtön a segítségemre sietett, gondolom látta, hogy még a méretemhez képest is elveszek a választék között. Mert így is volt, annyiféle típus, méret és szín volt, hogy azt se tudtam, hol és mivel kezdjek. Jól időzített.

Az volt a szándékom, hogy megtudjam milyen méreteim is vannak pontosan. Az edző javasolta, hogy ne új felszerelést vegyek. Ez jó ötlet is volt, mivel a későbbiekben reményeim szerint kapus felszerelést fogok majd venni.

Nem kerteltem, elmondtam a szándékaim, hogy most bizony a méretek lennének fontosak. Azt gondoltam az a fair, ha őszintén megmondom, még ha ezzel el is vesztem az eladó érdeklődését. De nem, nagyon segítőkész volt és rögtön eltünt a sorok között, hogy összeszedje szemmérték alapján mi is lenne, ami rám való. Nagy örömömre piros fekete cuccokat hozott. Igen ez talán gyerekes, de nekem a vörös szín nagyon fontos, ez mindig egy visszatérő motívum volt, ezért már ha akarnám se tudnám elengedni.
Minden felvett darabnál, elmondta mire figyeljek, hol kell fedjen, hogy kell álljon. Amikor az utolsó darab is felkerült, elöntött az eufória érzete. Tökéletesen passzolt rám és olyan magabiztossággal töltött el a viselése, mint még eddig semmi.
Hát még mikor extra kérésként felvehettem a kapuskesztyűket és megfoghattam álmaim netovábbját: a bárdot.

Ez ha lehet még jobban megerősítette az elszántságom, megvoltak a paraméterek, ideje keresni az interneten. Este miután hazaértem, rögtön elkezdtem keresgélni használt és új cuccok között. A méretem megtréfált, és ennek én a magam módjá örültem, mivel annyira kicsi vagyok, hogy felnőttben ilyen nincs is, csak Juniorban. Abból meg találni L-es darabokat, szinte lehetetlen. Kigyűjtöttem pár számot és másnap nagy telefonálgatásba kezdtem remélve, hogy sikerrel zárul a nap. Volt, aki nagyon messze volt, volt, aki nem vette fel, meg volt akinél nem stimmeltek a paraméterek.

Végül a barátnőmmel, Jesével elmentünk este a cuccokért Budaörsre. Hazaérve az volt az első dolgom, hogy mindent kivittem a nappaliba és leraktam  a szőnyegre. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek karácsonykor, Jese mosolyogva figyelte, ahogy lelkesen veszem fel a darabokat és magyarázok. Megpróbáltam felvenni a szurkolói mezem rá, de az alkaromnál feljebb nem jött, ezért, Máté háromszor nagyobb mezét vettem elő. Ez már rögtön feljött.

Mikor elkészültem, szembe fordultam a tükörképemmel: Ejha… úgy nézek ki mint egy igazi hokijátékos…

LuckyLife11 / Pixabay

Készen állok a harcomra.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..