Számolj hármat!

0
301
views

Reggel sikeresen túléltem a szokásos öt falat kötelező reggelit. Valahogy nem merek kockáztatni, hogy a jégen eldőljek. De muszáj lesz kitalálnom valamit, mert ez sem megoldás.
Szokásomhoz híven a hévhez érve felpattantam az utolsó kocsiba, elővettem a reggelimet és bekapcsoltam a Fish! Számolj hármat című számát. Reggel induláskor, és kifele jövet szeretem hallgatni, mert el tud indítani reggel, edzés után pedig egyfajta jutalom. Meg ad annyi lendületet, hogy rá tudjam magam venni, hogy menjek dolgozni.

Nem volt most a csajoknak külön öltözője, így a fiúkkal kellett együtt. Hát mondanom se kell, igazi falka hangulat uralkodott! Egymásra kontrázva csapták fel, majd le szóban a labdákat. Majd a zuhanyzás lesz egy érdekes kör…
A korábbi edzéseken felmerült, hogy lehet túl nagy a korcsolyám, nagyon mozog benne a lábam, hiába van teljesen meghúzva. Csapattársa megígérte, hogy másikat a következő edzésre. Bíztam benne, hogy tényleg így lesz.
Így is lett, sőt hármat hozott, hogy kiderüljön melyik lesz jó. Talán nem meglepő, hogy a legkisebb lett a befutó.

Felpróbáltam, rögtön tudtam, ő lesz az! Ideje jégre menni vele!

Hamar rá kellett jönnöm, hogy újra meg kell szoknom az egészet, mert ez már tartotta a bokám. Nem zavart, mert jobb az éle és kényelmesebb is.
A pályán a már mondhatni szokásos feladatokkal kezdtem: helyből spontán indulás, majd T állásból jobb és bal lábbal.
Még mindig nem az igazi. Először elszomorodtam, de aztán ahogy figyeltem rájöttem, hogy azért fejlődött.

Sok mozdulat, ami az elején szokatlan volt, kezdett megszokottá válni, nem került akkora erőfeszítésbe és most pont ez lett furcsa.

Viszont ebben a korcsolyában újra kellett megtanulnom a jó lábtartást, meg azt, hogy mennyire kell kidönteni az élt, hogy a külső kerüljön használatba a belső helyett.

Új lecke következett.

Kaptam egy korongot, amit fél lábbal, a korcsolya belső élével kell magam előtt vezetni.
Az elején még mosolyogtam is, hogy biztos azért kaptam ezt a feladatot ne fanyalogjak, aztán jött a heuréka effekt, mert rájöttem:
Az eddigi instrukciókból az összes kell hozzá, hogy jól sikerüljön!
-> lábtartás, térdhajlítás, párhuzamos korcsolyaállás, egyenes háttartás, egyenesen előre nézni, nem pedig lefelé és ami nagyon fontos, súly a vezető lábon.
Érdekes felfedezés volt minden alkalommal számomra az az apró, de lényeges “parancs”, hogy:

Ne nézzek le!

Miért is ne? Mert valóban ha a lábamat nézegetem – hogy hogyan is haladok, mi merre hogy áll, vagy épp, hogy nem – egyszerűen el lehet veszni a részletekbe. Valóban elengedhetetlenek a küldetéshez, de néha egyszerűen túlbonyolítom.

A büfében maradtam velük beszélgetni. Kiderült, hogy voltak, akik novemberben még szorosan a palánk mellett haladtak, így ne legyek elkenődve, ha azt érzem nem haladok elég gyorsan. Ez néha nehéz, mert már vágyom arra, hogy velük csináljam, amit az edző felad nekik. Ugyanakkor tudom, hogy extra magas elvárásaim vannak, amik motiválóak tudnak lenni, de néha visszatudnak ütni elég keményen.
Az is kiderült, hogy a csapatnak még nincs kapusa és nincs is rá még jelentkező. Vigyorogva dörzsöltem a kezem, hogy na majd én lecsapok rá!

Csak jussak el odáig!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..