Jobb vagy bal?

0
133
views
skeeze / Pixabay

Kissé lemaradva együtt csináltam mindent, amennyire tőlem tellett. A lemaradásomnak két oka volt: Nem akartam akadályozni senkit, akinek már jobban ment. Plusz így volt időm megnézni, mit is vár el tőlem a feladat.
A legkevésbé se törte le a lelkesedésem, hogy utolsóként értem mindig oda, jobban lefoglalt, hogy örültem neki, hogy meg tudom csinálni a feladatokat!

“Halacska” vagy az úgynevezett citrom…
Egyszerre kell mind a két lábat használni, lendületből lököd el magad, miközben egy képzeletbeli hal/citrom testét rajzolod le, majd a végén közelíted a korcsolya éleket, hogy onnan újabb lendülettel kezd a következőbe. Figyelni kell arra, hogy ne hullámozz le-fel és hogy kellő lendületet vegyél… Különben megállsz.

Fél lábon csúszás
Ez már ismerős volt korábbról. A vezető lábon van a súly, miközben a másikkal ellököd magad T állásból. (Vezető láb egyenes, a hajtó láb merőleges). Az egyensúly megtartás és a külső él itt nagy szerepet kap! Ha nem figyelsz rá oda, azon veszed észre magad, hogy szépen elindulsz jobbra vagy balra. Ezzel derekasan küszködtem én is, mert bár nagyjából egyenesen mentem, volt benne azért egy “oldal irányú kidőlés”. Nem vette el a kedvem, örültem, hogy az eddigi kacsázáshoz képest már a pályán haladok előre!

Kereszt lépegetés
Ehhez nem kellett siklani. A koszorúhoz vezető első lépéseinek is nevezhetjük.
Egy helyben állsz, és oldalirányba kell lépni. Pl: Bal lábbal indulsz meg és a jobb előtt kell átlépni oldalra. Onnan pedig adja magát, hogy ki kell hoznod a jobb lábad , hogy újra a bal elé kerüljön. Ezt kellett keresztbe átjutni a pályán oda és vissza. Jobbal majd ballal.
Ez akkor megy jól, ha a lábad mikor átemeled külső élre rakod! Különben szépeket lehet borulni belső éllel 🙂

Mikor már fél órája ezeket csináltuk, jöhettek a botos gyakorlatok…
Nekem még nem volt ezért szóltam az edzőnek.
– Jobb vagy bal kezes vagy? – kérdezte
– Szerintem jobb – válaszoltam miközben átvettem tőle a felém nyújtott ütőt.
– Nekem nem úgy tűnik – nem értettem miért mondja ezt, ezért lenéztem a kezemre. Bal kézzel fogtam az ütőt. Gyorsan cseréltem és átraktam jobb kézbe.
Egyszerű korong vezetés szabad korcsolyázásban. Ez azért volt jó számomra, mert onnantól, hogy korongot kaptam nem figyeltem semmi másra csak arra, hogy magam előtt tudjam tartani. Mondanom sem kell, hogy pontatlan és kapkodósnak éreztem magam. De kit érdekelt??  Végre korongot vezetek!
Mivel nem volt plusz ütő, ezért miután megmutatta a gyakorlatot mindig megkaptam, hogy tudjak gyakorolni. A harmadik ilyennél elmosolyodott:
– Pedig te balkezes vagy szerintem.
– Dehogyis.
– De mindig azzal veszed át.
Váltogattam, hogy ráérezzek, melyik is a kényelmesebb, de ez csak még jobban összezavart.
Mivel mindkét kézre kényelmes volt.

– Létezik, hogy mindkettővel ugyanolyan kényelmes?
– Hát… Látod.

Jött egy egykezes feladat, aminél jobb kézzel kezdtem vezetni a korongot. Utána megnéztem bal kézzel is… Na ezt rakjam össze fejben…

Zárásként szét kellett szóródni a pályán. Palánkra lövés következett!
Igazi kihívás volt, hogy a lendülettől ne essek el. Az első két próbálkozásom épphogy visszavánszorgott a palánktól, a harmadik már félútig visszajött!
Két hete nem gondoltam volna, hogy eljutok idáig!
Vigyorogva siklottam le a jégről.

Nagyon tetszett, hogy a félelmet elkezdte felváltani a harci kedv. Egyre inkább kezdtem otthonosnak érezni a jeget. Már nem az az első gondolatom, hogy mikor fogok vajon hanyatt esni. Nagyon jó érzés volt, hogy nem a szélén csúszkáltam, hanem a többiekkel csináltam mindent. Ez nagyon inspirált.
Paráztam, de végül elindultam, meg mertem lépni. Pont, mint az első lenyomat, nem tudtam menni fog-e, de megcsináltam.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..