Ups… Sorry!

0
116
views
geralt / Pixabay

Elnézést kérek, mostanában kicsit megritkultak az írásaim…

Nagy változások történnek az életemben, ami bármennyire is furcsa, de a hokinak köszönhető.
A helyzet az, hogy nagyon komoly belső tréningen vagyok túl.
Sokszor említettem már, hogy csodálom, hogy ez a sport, milyen inspirálóan hat az emberre. Ha csak abból indulok ki velem mit művelt.

Nem láblógatás okán nem írtam. Azon dolgoztam, hogy az itt kialakult rendszeresség elve és az elszántságot az élet más területein is kamatoztassam.
Gondolom nem vagyok egyedül azzal a problémával, hogy ha nagy lépés előtt állok, az első dolog, ami szembejön, azok a kétségek és a félelmek.
Így volt ez a hokinál is, az első edzést követően ott álltam a válaszút előtt: Belevágjak vagy kifogásokat gyártva eltereljem magam más irányba.
Nehéz döntéseket úgy meghozni, hogy nem tudjuk mi lesz a következmény, az ismeretlen mindig ijesztőbb, mint ami van. Én is így vagyok vele, tudom magamról, hogy nem szívesen vágok bele olyanba, amiről nem tudom biztosan, hogy győzelemmel zárul.
Ugyanakkor mások bíztak bennem…

Mit tudhatnak, amit én nem? – gondoltam.

Keresgéltem egy ideig erre a választ, aztán rá kellett jönnöm, lényegtelen mit látnak. Miért?
Mert én bízom bennük. Így ha ők bíznak bennem, akkor ebból következik, hogy bízva bennük, bízom magamban.
Oké, ez kezdetnek jó, de kellett még egy lépés, hogy rá tudjak fordulni a helyes irányra.

Mert nem várhatom minden egyes döntésemnél, hogy valaki megveregesse a vállam, hogy menni fog…
És pont ezért sikerült arra jutnom, hogy ha mindig a bizonytalanságtól félek és nem lépek, való igaz nem érhet csalódás… De nem is jutok sehova és csak a “mi lett volna ha…” kérdések maradnának.

(Az más kérdés, hogy azóta rájöttem arra is, hogy olyan, mint vereség és kudarc csak a fejünkben létezik és csak felfogás kérdése, mit látunk annak)

Így most, hogy, újra ezek az “ismerősök” gyötörnek, ezúttal csak mosolygok. Mert tudom, hogy nincs más variáció, csak belevágni!

… Ebből következik igazából a lényeg: Annyira lelkesen ástam bele magam a tanulásba, hogy a bejegyzés írás mindig nap végére maradt, amikor már majd elalszom…
Éppen ezért levettem a program végéről és a nap közepére raktam, hogy ne ússza meg senki a friss posztokat 🙂

Jégre fel!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..